A Várból, a Királyi városból és a Vízivárosból álló középkori Esztergomnak magja a Vár, amely már Géza fejedelemnek uralkodói székhelye volt valamilyen megerősített lakhellyel és Szent István első vértanúról nevezett kápolnával. Itt születik Szent István, itt keresztelik és koronázzák meg, itt alapítja az érsekséget. Szent István a fejedelmi lakóhelyet átadva az érsekségnek, új királyi palotát építtet a hegy déli csúcsán, a hegy közepén pedig a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére templomot. Ennek előcsarnoka mellett helyezkedik el a monostor (káptalani ház), északra pedig a Szent István vértanú kápolna, amely később megnagyobbítva az érsek magán-temploma, 1391-től pedig a Szent István-prépostság és társaskáptalan temploma lesz. 1180 körül tűzvész pusztít a Várban. A királyi palotát III. Béla, a Szent Adalbert egyházat királyi segítséggel Jób érsek hozatja rendbe.
IV. Béla 1256-ban az egész Várat az érsekek tulajdonába adja. Ettől kezdve védelme, fenntartása az érsekek gondja és kötelessége. A Szent Adalbert érseki székesegyházat Telegdi Csanád, később Szécsi Dénes érsek építteti át és ő szenteli fel 1453-ban Szűz Mária és Szent Adalbert kettős titulussal. Joggal és csodálattal emlegetik „ecclesia magnifica”-nak a háromhajós, 30 öl hosszú, 10 öl széles hatalmas székesegyházat, amelyet gazdag művészi kiképzése mellett három torony, külső és belső kápolnák díszítenek 12 oltárral. A terjedelmes érseki tartomány kormányzása mellett a Várban lelkipásztorkodás is folyik. A Szent István vértanú templom a IV. Bélától 1249-ben a Királyi városból a Várba telepített lakosok plébániatemploma. Ezek azonban 1256-ban visszaköltöznek. A várnép lelkipásztori funkcióira a Szent Adalbert érseki székesegyház Szent Kereszt oltára szolgál. Az esztergomi káptalan 1397. évi statutuma a Szent Kereszt-oltárkanonok-rektorának kötelességét így foglalja össze: „Ad rectorem pertinet cura animarum et ministratio sacramenti omnium commorantium in castro, capitulo et in scholis Strigoniensibus.” Kesztölczi Mihály olvasókanonok (1469–1499) azért alakíttatja ki a székesegyház északi tornyában a Szent Jeromos-kápolnát és tesz alapítványt, hogy ott állandó gyóntatási szolgálat legyen.
A mohácsi csata után, amelyben Szalkay László prímás is elesik, a török elől a káptalan Pozsonyba, majd Nagyszombatba költözik. A székesegyház már az 1543. évi ostromkor megsérül. A Vár elfoglalása után a török hadászati okokból lebontja szentélyét, belsô ékességeit bálványoknak minősítve összezúzza, és dzsámiként használja. 1594-ben, a Vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbanása súlyosan megrongálja. A végső felszabadulást már csak romokban éri meg. A pusztulástól csupán Bakócz Tamás érseknek 1506–1511 között épült Annuntiatio-kápolnája menekült meg. Itt csendült fel a visszafoglalás után a Te Deum, és itt végezték aztán az istentiszteletet a várőrség papjai.
Mária Terézia 1761-ben visszaadja a Várat az érsekségnek. Ettől kezdve a vízivárosi plébánosok kapnak megbízást a Várban lakók lelki gondozására. Mária Terézia 1768–1770 között a Vár közepén Szent István tiszteletére barokk templomot emel. Már ezen építkezéskor fogynak az egykori, híres Szent Adalbert székesegyház romjai. Véglegesen Barkóczy Ferenc (1761–65), majd Rudnay Sándor (1819–31) hercegprímások alatt tűnnek el, hogy helyet adjanak az új templom, a mai prímási bazilika építéséhez. A hatalmas építmény (5660 m2) alapkövét 1822-ben helyezi el Rudnay Sándor hercegprímás. 1856. augusztus 31-én Scitovszky János hercegprímás szenteli fel a mennybe felvett Szent Szűz és Szent Adalbert püspök, vértanú tiszteletére. 1856-tól kezdve a főszékesegyházi plébános a káptalan egyik tagja.
A plébániai funkciók szentélye a Bazilikába sértetlenül visszaépített Bakócz-kápolna, amelynek ősi kegyképe hosszú időn át zarándokokat is vonzott. A plébánia 1822-től vezeti az anyakönyveit. Az utóbbi évek felújítási munkái közül kiemelkedik a keleti főhajó feletti tetőszerkezet tűzkár utáni helyreállítása. Műemlék, törzsszáma 2350.
A Bazilika déli tornya közelében álló, műemlék-jellegű Mária-szobrot Kuckländer Ferenc városparancsnok felesége készíttette 1710-ben az altöttingi Madonna mintájára.
A plébánia területén levô Simor Papi Otthon kápolnáját (Dobozi M. u. 12.) az Otthon lakói használják.
A plébánosok névsora
1717 és 1725 között német nyelvű papok kaptak megbízást a Várhegy, a helyőrség lelkipásztori ellátásra. Ezt követően a vízivárosi jezsuita közösségre bízzák a Várhegyet – ebben az időszakban a házfőnökök egyszersmind várplébánosok is:
| 1725– | Kolb István SJ |
| 1732– | Hanstadt Lipót SJ |
| 1739– | Peüchl József SJ |
| 1743– | Gruber Ignác SJ |
| 1748– | Wolfsegger József SJ |
| 1752– | Frigeri Mihály SJ |
| 1754– | Kelecsényi Ignác SJ |
| 1755– | Ferdinkó György SJ |
| 1759– | Nagy János SJ |
| 1761– | Kereskényi Ádám SJ |
Ebben az időszakban a Bakócz-kápolnának vannak önálló javadalmas papjai is, ám közülük csak néhánynak ismerjük a nevét:
| 1733-ban | Langecker Ferenc |
| 1734-ben | Joachim Ferenc |
| 1758-ban | Széles György |
1761-től kezdve a Vízivárosi Plébániához tartozott a Várhegy. A Bakócz-kápolna, a Mária Terézia által építtetett helyőrségi templom, illetve az épülő bazilika papjai voltak megbízva a terület lelkipásztori ellátásával, akik segédlelkészi státuszt töltöttek be a vízivárosi plébános mellett:
| 1761– | Széles György |
| 1773– | Ujváry György |
| 1782– | Horváth Antal |
| 1792– | Chalupkay György |
| 1793– | Nagy Ferenc |
| 1798– | Balluch György |
| 1810– | Végh István |
| 1843– | Somogyi Alajos |
| 1849– | Ürge József |
A Főszékesegyházi Plébánia 1856-tól képez teljesen önálló egységet. Ettől kezdve plébánosai a Főszékesegyházi Főkáptalan soraiból kerültek ki:
| 1856– | Ordódy Tódor |
| 1863– | Lipovniczky István |
| 1866– | Szántófy Antal |
| 1880– | Krotky József |
| 1894– | Dr. Csernoch János |
| 1909– | Brühl József |
| 1916– | Kanter Károly |
| 1921– | Dr. Lepold Antal |
| 1932– | Jeszenszky Kálmán |
| 1947– | Dr. Tiefenthaler József |
| 1951– | Thaler István |
| 1965- | Vajay István |
| 1974– | Kovács Tibor |
| 2007– | Dr. Németh János |
2020. augusztus 1-től dr. Török Csaba a Főszékesegyház felelős lelkipásztora, plébániai kormányzói minőségben.
2021. augusztus 1-től a Főszékesegyházi Plébánia látja el oldallagosan az Esztergom-Vízivárosi Loyolai Szent Ignác Plébániát. Ily módon 165 év után visszaállt a két egyházközség történeti egysége. Ugyanettől a naptól kezdve — 36 év után — újra van káplánja a Főszékesegyházi Plébániának, Tóth Imre atya, később pedig Bársony Árpád atya személyében.
Források:
Series parochiarum et parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis: ab antiquissimis temporibus usque annum MDCCCXCIV / collegit et notis illustravit Ludovicus Némethy. - [Esztergom] Strigonii : [s.n.], 1894. Interneten elérhető az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár oldalán.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye névtára és évkönyve : Schematismus statusque Archidiocesis Strigoniensis-Budapestinensis anno Domini MMVII /szerkesztette Mig Balázs, Szászvári Gabriella, Tóth János Csaba, Zubreczki Judit. - Budapest : 2007. A plébániára vonatkozó rész elérhető interneten az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye honlapján.
