Évközi 25. vasárnap:
(Bölcs 2,12-20 – Jak 3,16-4,3 –Mk 9,29-36.)

Értjük-e Jézust?

     Megdöbbentő a mai evangéliumi részlet.

     Jézus egyedül akar tanítványaival lenni. Nyíltan beszél nekik arról, hogy mi vár rá: az emberek kezére kerül, megölik, de harmadnapra föltámad.
     S amíg Jézus a reá váró gyötrelmekről beszél, mit tesznek tanítványai? „Arról tanakodtak, hogy melyikük a legnagyobb közülük". Utólag már érzik, hogy helytelen amit tettek, mert amikor Jézus megkérdezi tőlük, miről beszélgettek, nem merik beismerni – inkább hallgatnak.
     Hogyan lehetnek ennyire süketek, elvakultak? Miért volt bennük egy szűrő, amely csak azt engedte értelmükhöz jutni, ami számukra kedvező? Amikor Jézus a keresztről és megpróbáltatásokról beszél, azt meg sem hallják, csak magukkal törődnek.
     Ha Jézus közvetlen hallgatói így viselkednek, nem vagyunk-e mi is ilyenek? Megértjük-e az evangélium üzenetét, vagy csak azokat ragadjuk ki a szentírásból, ami nekünk tetszik, vagy a tetteinket igazolják? (Vagy esetleg a másikat elítélik.)