Mária mennybevétele
Mária mennybevétele:
(Jel 11,19a.12.1-6 – 1Kor 15,20-27 – Lk 1,39-56.)
„Nagyboldogasszony”
Máriát, Jézus Anyját „boldognak” nevezzük. Így köszönti a mai evangéliumban Erzsébet is, Keresztelő János édesanyja.
Ha nemcsak megszokásból, a ránk hagyományozott jelzőt látjuk ebben, hanem komolyan is gondoljuk, akkor át kell értelmeznünk a „boldogságról” kialakult fogalmunkat.
Mi azt tartjuk boldognak, aki biztos anyagi háttérrel, rendezett családi körülmények között, gondtalanul él, akit elkerülnek a betegségek, tragédiák. Ezzel szemben Mária élete a hamar elárvult szegény gyerekek életével indul, el kell viselnie jegyese gyanakvását, aggódva kell szemlélnie fia üldöztetését, látni kell kínhalálát.
Az igazán boldog ember az átfagyott hegymászó a világ tetején, vagy a levegőért kapkodó sportoló a célba érés pillanatában. Az örömhöz feltétlen szükséges a nehézségek leküzdése. Teljes öröm azonban csak akkor lehet, ha körülöttünk mindenki örül. Ez azonban nem valósulhat meg akkor, ha veszendő anyagi dolgokat tűzünk ki célul, mert ilyenkor mindig van győztes és vesztes, és megmarad bennünk a siker elvesztésének félelme. Ezért a győzelem nem abból áll, hogy másokat legyőzünk, hanem önmagunkat legyőzve érünk célba.
Mária azért volt boldog, mert kereste, felismerte és teljesítette a Mennyei Atya akaratát. mert hitt annak beteljesülésében. Ez által találta meg élete célját és értelmét. Mi is akkor lehetünk boldogok, ha tudjuk, miért születtünk, ismerjük a célt, ahova el akarunk érni, és mindent megteszünk, hogy a hozzá vezető úton járjunk