Évközi 18. vasárnap:

              (Préd 1,2;2,21-23 – Kol 3,1-5,9-11 – Lk 12,13-21.)

„Az odafönt valókat keressétek!”

 

     Bazilikánk Duna felé néző homlokzatán olvasható (latinul) ez a mai szentleckében hallott mondás. A látvány maga is az ég felé vonzza tekintetünket. Mi azonban gyakran megfeledkezünk fölfelé nézni.

     Az első olvasmány szerzője, a „Prédikátor”, ha korunkban élne, hasonló megállapításokra jutna. Talán túlságosan pesszimistának tűnik, amikor kijelenti, hogy „minden csak hiábavalóság”. De ha számba vesszük azokat a dolgokat, amiket nagyon fontosnak tartunk, amikért annyira törjük magunkat, amikért föláldozzuk időnket, egészségünket, gyakran be kell látnunk, hogy veszendő értékekre pazaroltuk erőnket.

     A pénzvilágban annak van igazán értéke, amit a tőzsdén magas árfolyammal jegyeznek – de tapasztalhattuk, hogy ez az értékrend milyen ingatag. Mennyivel fontosabb lenne, hogy abba fektessük be életünk energiáit, amit „odafönt” is nyilván tartanak, hiszen „minden látható mulandó, a láthatatlan azonban örök”!