Évközi 11. vasárnap:

              (2Sám 12,7-13 – Gal 2,16-21 – Lk 7,36-8,3.)

 

Törvény és üdvösség

 

     A farizeusi neveltetését őszintén – és tegyük hozzá büszkén – elismerő Pál apostolnak milyen nehéz lehetett eljutni addig a kijelentésig, amit ma a szentleckében hallunk: „Ha a Törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg!”

     Szinte minden írásában előkerül a probléma. A Törvény nélkülözhetetlen: keretet, tartást ad, irányt mutat, eligazít jó és rossz között – de kevés! És nem csak azért, mert betartója úgy gondolja, hogy tetteivel maga érdemli ki azt, amit csak ajándékba kaphatunk. Aki csak a Törvényre figyel, beszűkíti életét. Ha sikerülne mindent tökéletesen betartani, akkor az ember elérte a teljességet, s már nincs hova fejlődnie. Ami pedig behatárolható, nem lehet örök!

     Jézus ezért adja „új parancsát”, mert a szeretet határtalan. Soha sem mondhatjuk, hogy nem tehetünk többet.

     Ugyanez a helyzet a bűn elleni küzdelemmel: Ha életünk „szántóföldjéről” sikerülne is kiirtani minden kártékony gazt, - igaz tiszta lenne - de csak üresség maradna a helyén. Isten termést vár tőlünk!

     A Törvény betartása tehát nem lehet cél, csak eszköz ahhoz, hogy helyesen viszonyuljunk a világ dolgaihoz és embertársainkhoz