Szentháromság vasárnapja:

              (Kiv. 34,4-9 – 2Kor 13,11-13 – Jn 3,16-18.)

 

A Szeretet nem lehet magányos!

 

     A Szentháromság titkát emberi ész nem tudja megfejteni. Hogy Isten EGY, azt könnyű belátni, hiszen olyan, Aki mindenben tökéletes, Akitől minden származik, Aki nem függ semmitől és senkitől, s Akitől minden függ, az csak egy lehet.

     Mégis – mi keresztények – azt valljuk, hogy ez az „abszolút létező” nem lehet egyetlen személy. Ezt azért nem tudjuk elfogadni, mert mi Istent nem egy érzéketlen világ fölötti uralkodónak tartjuk, hanem hisszük, hogy Ő maga a szeretet.  A szeretet pedig nem lehet magányos: adni és elfogadni akar! Ezt Jézustól tudjuk, aki Istent Atyjának hívja, és megígéri a Szentlelket.

     A szeretet lényege, hogy nem elég önmagának, létét csak akkor tartja értelmesnek, ha azt odaadhatja másnak, a másikért tud élni, cselekedni.

     De a szeretet nem teljes, ha nem kap viszonzást, ha nem tudja elfogadni, befogadni a másikat.

     Isten mindent - Fiában önmagát, a világban alkotását – az embernek adott.

     Cserében, viszonzásul azt várja, hogy mi is szeressük Őt!