Húsvét 4. vasárnap:

              (ApCsel 13,14-52 – Jel 7,9-17 – Jn 10,27-30.)

 

Jézus a jó Pásztor

 

 

     A juhok követik saját pásztoruk hangját, mert bíznak benne. Idegenre nem hallgatnak, elfutnak előle. A mi pásztorunk Jézus – bízunk Benne.

     Vannak, akik úgy képzelik a Jézusban való bizalmat, hogy abban kell bízniuk, hogy Jézus megadja nekik azt, amit kérnek, amire vágynak. Nem ilyen bizalmat vár tőlünk a Jó Pásztor. Mi nem tudjuk mindig eldönteni, mi jó nekünk. A bizalomnak tehát azt kell jelentenie, hogy rábízom magam Jézusra. A keleti pásztor elől megy, utána a nyája. Jézus is elől ment. A bizalom azt jelenti, hogy habozás nélkül megyek utána.

     Életem nagy elhatározásaiban, de az apró pillanataiban is döntőnek kell lennie:Jézus útját járom! Tehát nem aszerint cselekszem, hogy mit mondanak vágyaim, emberi okosságom, mit mondanak mások, a „világ”…

     A kérdés mindig ez kell legyen:                        Jézus merre ment? – megyek utána!