Mindenszentek:
(Jel 7,2-14 - 1Jn 3,1-3 – Mt 5,1-12)

„Szentek legyetek!"

     Már Mózes könyvében olvashatjuk azt, amit Péter apostol a levelében megismétel: „Szentek legyetek!". Ez a felhívás az élő embereknek szól, mi mégis csak azt tartjuk szentnek, aki már meghalt és az egyház szentté nyilvánítja. Pedig mindenki szent, akiben Isten Lelke lakik. És kiben nincs jelen? Csak mi lehetünk azok, akik nem veszünk tudomást Róla, pedig „Benne élünk, mozgunk és vagyunk." Ezért hívtak kezdetben minden Krisztus követőt szentnek – ahogy azt Szent Pál leveleiből megismerhetjük.
     Tehát a mi feladatunk, hogy hagyjuk működni a bennünk lakó Lelket, és ha ez tetteinken keresztül láthatóvá válik, az emberek Mennyei Atyánkat ismerhetik meg általunk. Nem elérhetetlen feladat ez, csak törekednünk kell, hogy akaratunk Isten akaratával egyezzen meg. Ez adhatja meg, hogy már itt a földön boldogok lehetünk (amiről az evangélium beszél), bár a Világ szemében semmi okunk nem lenne boldognak lenni. Az örök élet megkezdődik bennünk már itt a földi életünkben, hiszen „odaát" sem lesz másképp, minthogy Isten jelenlétét szüntelenül érezzük.
     Ez a jelenlét a „szentek közössége", amely összeköt bennünket nemcsak Istennel, hanem előttünk eltávozott szeretteinkkel is.