Évközi 27. vasárnap:

              (Ter 2,18-24 – Zsid 2,9-11 – Mk 10,2-16.)

 

Jézus testvérei vagyunk!

     A mai szentleckében azt olvassuk, hogy „Jézus nem szégyell bennünket testvérének nevezni”.

     Ezt a kapcsolatot semmilyen feltételhez nem köti. Akkor sem szégyenkezik tehát, hogy hozzánk tartozik, ha mi méltatlanok vagyunk bizalmára. Milyen jó lenne, ha mindig tudatában lennénk, hogy ilyen testvérünk van, akire mindig számíthatunk. Ez adhatna erőt, hogy soha ne csüggedjünk el, mindig tudjunk újra felállni, hogy ne féljünk Isten elé állni, mert „van szószólónk az Atyánál!”

     Ez azonban azt is jelenti, hogy egymásnak is testvérei vagyunk. Ha Jézus nem szégyell bennünket, mi miért fordulunk el azoktól, akiket kellemetlennek tartunk? Milyen fontos lenne elfogadni, elviselni egymást! Istent csak akkor hívhatjuk őszintén Atyánknak, ha elfogadjuk testvérnek a többi gyermekeit! Ha megtagadom testvéreimet, azzal Atyámat is megtagadom. Az embereknek a testvéreink iránt mutatott szeretetünkkel teszünk bizonyságot Mennyei Atyánkról.