Évközi 26. vasárnap:

              (Szám 11,25-29 – Jak 5,1-6 – Mk 9,37-47.)

 

Kié Isten örömhíre?

     Gyakran esünk abba a tévedésbe, hogy csak mi, hívő emberek, birtokoljuk az igazságot, csak mi ismerjük Istent.

     Ma az ószövetségi olvasmányban azt kéri Józsue Mózestől, hogy hallgattassa el a táborban prófétálókat. Ugyanezzel találkozunk, amikor a tanítványokat megfeddi Jézus, mert megtiltották valakinek, hogy gyógyítson. – Mindkettő oka az, hogy nem tartoztak a „kiválasztottak” közösségébe.

     De vajon ki tartozik a kiválasztottak közé? Isten Lelke ott fúj, ahol akar! Kisajátíthatjuk-e magunknak Istent? Biztos, hogy a Mennyország kapujában nem a keresztelési bizonyítványt kérik, vagy annak igazolását, hogy befizettük-e a „tagsági díjat” (az egyházadót)! Isten mindenkit meghívott, mindenkinek egyformán Atyja, és életünk végén a tetteinket vizsgálja.

     Ne legyünk tehát féltékenyek! Vegyük észre Isten üzenetét, bárkitől érkezik is!