Évközi 14. vasárnap

Évközi 14. vasárnap:

              (Ez. 2,2-5 – 2Kor 12,7-10 – Mk 6,1-6.)

 

„Elég neked az én kegyelmem!”

     Ezek a szavak akkor hangzanak el, amikor Szt. Pál arra kéri Istent, hogy szabadítsa meg gyengeségeitől.

     A bírává kiválasztott Gedeon történetében a legszembetűnőbb Isten tanító szándéka. Gedeon sereget toboroz, de Isten hazaküldeti a sereg többségét, és csak egy maroknyi csapat vívja ki a győzelmet, mondván: „különben a sikert magadnak tulajdonítanád”. 

     Az ember nagy kísértése, hogy elég legyen önmagának. „Meg tudom oldani minden problémámat, meg tudok válaszolni minden kérdést, nincs szükségem se Istenre, se emberre – még boldog is tudok lenni önmagamban!”

     Szükség van tehát arra, hogy megérezzük gyöngeségünket. Keressük egymást, keressük az Istent. E tapasztalás segít abban is, hogy elfogadjuk mások gyarlóságait is.

     Ez az isteni szó másrészt bíztatás is: „Nem vagy magadra hagyva! Ha hívsz, ha bízol bennem, ott vagyok melletted!”