Évközi 13. vasárnap:

              (Bölcs 1,13-24 – 2Kor 8,7-15 – Mk 5,21-43.)

 

Az Isten életre teremtett minket!

     „Isten a világ teremtményeit üdvösségre alkotta; nincs bennük a romlás mérge… halhatatlannak teremtette az embert és a saját hasonlatosságára alkotta” – olvassuk ma az olvasmányban.

     Ezt bizonyítja, a viharok tépázta kopár hegyormon sziklába kapaszkodó boróka, vagy még a beton résein is előtörő fűszálak, a vulkánok pusztító lávafolyamán zöldellő szőlők. – S mi, emberek olyan könnyen föladjuk! Csüggedünk, elveszítjük reményünket, siránkozunk a romok fölött, ahelyett, hogy beállnánk a teremtő Isten munkatársai közé! Az Ő hasonlatosságára teremtettünk, a mi feladatunk is az alkotás. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e életet varázsolni a körülöttünk pusztuló világban? Isten erre a munkára küldött minket!

 

     „Ne félj, csak higgy!” – halljuk Jézustól az evangéliumban, hiszen Isten képes az elhunytat is éltre támasztani!