Pünkösdvasárnap:
(ApCsel 2,1-11 – 1Kor 12,3.13 – Jn 20,19-23 .)
Bábel tornya és a pünkösdi csoda
A Szentírás szerint Isten az embert a saját képére, szeretetre teremtette. Ez azt jelenti, hogy – mint az Ő gyermekei – egy családot alkotunk, testvérek vagyunk. Kezdetben ez az egység meg is volt, ez magyarázza, hogy a történelem előtti korok eseményei (például a vízözön) megtalálható a különféle kultúrákban is. Ezek azonban különféle nyelveken íródtak. Honnan ez a keveredés? Ennek magyarázatául született Bábel tornyának a története. Első olvasásra úgy tűnik, hogy az Isten unta meg az ember nagyra törését, és bosszúból keverte össze nyelvüket. Vajon erről van szó? Isten bosszúálló lenne? Vagy más okozta a „nyelvzavart”?
Elképzelhetetlen, hogy az emberek hirtelen új nyelveken kezdtek beszélni, de az nagyon is lehetséges, hogy nem értették meg egymást. Tapasztalhatjuk, hogy peres felek, politikusok, néha sajnos szülő és gyerek azonos nyelvet beszél, de mégsem érti meg egymást. Ez történt Bábel tornyánál is.
A Szeretettől (Istentől) elfordult ember csak önmagára gondol. Ő akar az Isten lenni, s ezzel mindenki fölött állni, mindenkinek parancsolni. Ez azonban lehetetlen. Ezt jelképezi, hogy a torony egyre szűkül, s a tetején már csak egy valaki számára marad hely! De ki legyen az? Nem Isten zavarta meg tehát az emberek nyelvét, hanem önző nagyravágyásuk tette lehetetlenné, hogy közösen gondolkodjanak, s így megvalósítsák közös tervüket. Nem kimondott szavaik, hanem szavaik értelme változott meg, s így nem lehet tornyot építeni. S ha egy torony építésére képtelenek voltak, hogyan alkothatnának közös világot?
Pünkösdkor ennek az ellenkezője történt. A Szentírás szavai szerint a Szentlélek kiáradásakor a Római Birodalom különféle helyeiről érkező zarándokok megértették Péter apostol beszédét. Mintha az „ő nyelvükön” szólt volna. A Szentlélek „szinkrontolmácsként” működött volna? Minden bizonnyal nem a szavak hangi alakja változott meg, hanem a jelentésük vált ismét egységessé. A szeretet Lelke csodát tett. Bár a hallgatóság továbbra is különféle nyelven beszélt, mégis egymásra találtak. Észrevették egymást, s ez képessé tette őket, hogy elfeledkezve önmagukról ismét tudtak egy fogalmi rendszerben gondolkodni: „egyetértők” lettek. Így alakult meg az Egyház (Egy-ház!), s ez teszi lehetővé, hogy felépüljön itt a földön is Isten országa. Ezzel állt helyre a „bábeli zűrzavar”.
A Szeretet Lelke bennünk is működni akar. Rajtunk múlik a választás: vagy Bábel tornyának romjain veszekedve mondjuk a magunkét, vagy a Szeretet közös nyelvén egyetértve építünk családot, várost, hazát!